
A festői kelet csehországi régiónkban élt egy pásztor. Volt neki egy csodaszép nagy parasztháza és sok juh boldogan élt itt vele. Talán több mint egy tucat göndör juh volt a nyájban, mind ugyanúgy nézett ki. A juhok mindennapi tevékenységei között nem hiányozhatott, hogy egy hatalmas, friss fűvel teli réten legeléssznek. Köreikben nagyon népszerű volt, hogy sokat hízelegtek egymásnak, mert mindnek gyönyörű fehér és meleg bundája volt.
Évente egyszer a pásztor az összes juhot az istállóba vezette, és ott megnyírta a gyapjúukat. Mindegyik juh hasonló volt, a megjelenésük és a természetük is. Az évenkénti nyírás után egyenként kijöttek az istállóból, és büszkén nézegették a levágott gyapjúhalmat, melyet maguk mögött hagytak.
Egy nap egy kis újonc érkezett - egy kisbárány, aki a Bari nevet kapta. A kis Bari más volt mit a többi juh. Nem tudott egész nap csak legelészni a többiekkel, nagyon kíváncsi volt, és inkább a réten kóborgott. A felfedező utak során gyakran piszkos lett. Itt egy pocsolya, ott egy kis sár. A többi juh ezt nem értette, és így elkezdték csúfolni és mutogatni rá. Bari –t már a környéken mindenki úgy ismerte, mint a legpiszkosabb kis juhot. Mindenki csak kinevette, nem volt egy barátja sem. A többi juh gyakran fehér, bolyhos gyapjújával büszkélkedett előtte.