Még a pásztor is rossz szemmel nézett a kis Bari -ra, sőt arra gondolt, hogy eladja a juhot. Bari nagyon szomorú volt, egyedül és nem kívántnak érezte magát, bánatos volt. Nem akarta, hogy tehernek tekintsék, ezért már az tervezgette, hogy elmenekül a farmról, elmenekül az ismeretlenbe. Mint minden évben, most is eljött a juhok nyírásának ideje. A pásztor ismét a nagy istállóba terelte a juhokat, és csak Bari -t hagyta odakint. A többi juh az istálóba menet kinevete őt, és valaki azt monta neki, hogy az ő gyapjúja nem jó még a padló feltörléséhez sem. A kis Bari csak szomorúan állt odakint és nézte a többi juhot. Csak egy kívánsága volt: "Bárcsak nekem is olyan szép bundám lenne, mint többi juhnak." A gyönyörű tiszta égen egyszerre csak felhők kezdtek szaporodni. Nagyon gyorsan besötétedett, és minthad leszakadtt volna az ég... körös körbe villámlott és esett az eső. De az istállóban a juhok csak tovább nevettek, miközben a hasukot fogták csak az kiábálták „piszkos és még el is ázik”. Bari nem tudott sehová elrejtőzni, és a pásztor sem engedte be őt az istállóba, így csak odkint ált és ázott és ázott. Az erős szél és eső olyan volt számára mint a zuhany, és szél egyszerűen elfújta a szürke színét. És szinte egy pillanat alatt a felhők csodálatos módon elszáltak.

Bari nem vett észre semmit, mert zokogva sírt és a szeme csukva volt. A pajtában lévő juhok egyik a másik után lassan megfordultak és csak csodálkozva néztek, nem értették: „Mi folyik itt? Nézzétek!“ Bari gyapjúja szépen kifehéredett, fehérebb volt, mint a hó. A többi juh csak düllesztette a szemét. Egy kis kellemes szellővel előbukkant a napocska, amely megszárította és begöndörítette Bari bundáját.

A megdöbbentt pásztor, aki a juhokat nyírta, az ujjába vágott. Azonnal abba hagyta a nyírást és gyorsan futott, hogy közelebbről is megnézze. Kiváncsi szemmel nézegette és kezével simogatta, mintha nem tudná elhinni, hogy milyen kellemesen sima. A pásztor bevezette Bari –t a pajtába a többi juh közé. Az istállóban egyszerre csak nagy lett a zűrzavar. Bari lett a legszebb juh, senki nem tudta levenni a szemét róla, mindenki a közelében akart lenni. A pásztor továbbra is minden évben megnyírja a juhokat. De Bari az egyetlen, akit soha nem nyír meg. Annyira csodálatos a bundája, hogy sajnálja a többi juh gyapjújával összekeveri az ő gyapjúját. És így Bari minden éven csak segétkezik a pásztornak nyírás közben, ellenőrzi hogy minden rendben van e. Buja bundájában sétál a farmon, és a többi körülötte lévő bárány, szó szerint, mint egy csintalan kislány, legalább fel akar melegedni Bari melett.

Bari nagyon jó szívű kis bárány, így a történtek ellenére is mindeneki megengedi, hogy mellé bújjon.

Az egész történetnek több tanulsága is van. Hogy ha valaki más, az nem jelenti azt, hogy rosszabb. Nem minden közelgő vihar, feltétlenül jelent szerencsétlenséget, de minden vihar egyszer véget ér, és a napocska újra ragyogni fog. És minden még jobb lesz.